Ne valld meg szerelmedet,
  Ne ismerje senki sem;
  Mert a könnyü szél lebeg
  Észrevétlen, nesztelen.
  
  Elmondtam én, elmondtam én,
  Szerelmem mint lobog,
  Félve, fázva, reszketőn -
  S ó jaj, elhagyott.
  
  S nem is ment még messze sem,
  Egy vándor arra jött,
  Észrevétlen, nesztelen -
  Magával vitte őt.