Homlokod megcsókolom,
  S most, hogy tőled búcsúzom
  Engedd bevallanom:
  Jól sejted, hogy énnekem
  Csak álom volt az életem.
  Mégis, tán egy éjszakán
  Vagy napon, mint látomány
  A remény ha útra kel,
  Nem a több múlott-e el?
  Látni vagy látszani: semmi más,
  Mint álombéli álmodás.
  
  Körülöttem rivalg
  A hullámverte part.
  Amit felmarkolok:
  Aranyszemcsés homok.
  Kevés - de hogy' pereg!
  Ujjam közt csepereg
  S én sírva szenvedek!
  Mért nem lehet vajon
  Végképp megtartanom?
  Óh ég! hát por se' marad
  Mit el nem nyelne a hab?
  Hát látni vagy látszani - semmi más,
  Mint álombéli álmodás?