Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
  Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
  Bárka ring a tenger fodrán,
  ló és lovas hegyre hágnak.
  Lány álmodoz könyöklőben,
  árnyék borul derekára,
  zöld a haja, zöld a húsa,
  hült ezüst a szeme-párja.
  Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
  Cigányhold süt cigánylányra.
  Már minden a leányt nézi,
  ő nem érzi, nem is látja.
  
  *
  
  Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
  Dércsillagok vonulása,
  uszonya a homály-halnak
  virradatot hoz világra.
  Ím, a szelet, mint a smirgli,
  érdes füge-lomb sikálja,
  a hegy agavé-bozontja
  nagy vadmacska borzas háta.
  Ó, ki jönne? Honnan jönne?
  Könyöklőben a lány árva.
  Zöld a haja, zöld a húsa,
  ecet-özön lett az álma.
  Cimbora, én elcserélném
  hátasomat a házával,
  tükrével a kantárt, nyerget,
  késemet a pokrócával,
  mert én vérben lovagoltam
  a cabrai hegyen által.
  Kis cimbora, ha tehetném,
  egyezséget kötnék bátran,
  de én nem én vagyok immár,
  és a házam se a házam.
  Cimbora, a magam ágyán
  illőn várnék a halálra,
  vaságyra, ha ledűlhetnék,
  jó hollandi gyolcs havába!
  Mellem torkig fölhasítva,
  ekkora a sebem, látja.
  Lát a szemem barna rózsát
  fehér ingen háromszázat.
  Övkendőd is vértől büdös,
  dagadozik vérben ázva.
  De én nem én vagyok immár
  és a házam se a házam.
  Akkor menjünk föl a hegyre,
  hegy-párkányok határába.
  Hadd menjek föl a magasba,
  föl a magas kő-hazába,
  hold-párkányok alá menjünk,
  vízömlésbe, zuhogásba!
  
  *
  
  Két cimbora megy a hegyre,
  föl a magas kő-hazába,
  elcsöppent könnyük, vérük
  azt az utat kicifrázza.
  Imbolyognak bádog-lámpák,
  borítják a tetőt lázba.
  Fölsebzi a hajnal bőrét
  üvegdobok roppanása.
  
  *
  
  Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
  Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
  Két cimbora megy a hegyre,
  hosszú ott a szél fuvása -
  epe, ménta, bazsalikom
  ízét szárítja a szájba.
  Cimbora! A lányod hol van?
  Hol a kesergő, az árva?
  Várt az téged számtalanszor,
  szűntelenül jöttöd várta.
  Zöld könyöklőn arca harmat,
  fekete volt haja sátra!
  
  *
  
  Ciszternában a cigánylány.
  Síma vízen ring az árva.
  Zöld a haja, zöld a húsa,
  hűlt ezüst a szeme-párja.
  Fönn lebeg, mert a hold vette
  fényes-jeges agyarára.
  Édes lett az éj is végül,
  mint egy kedves tér magánya.
  Künn a kapun részeg zsaruk
  zörömböltek, de hiába.
  Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
  Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
  Bárka ring a tenger fodrán,
  ló és lovas hegyre hágnak.
  
  1924-27